A Róna Patika a Róna utca és a Thököly út sarkán, a Herminamező szívében található. A Herminamező nevét a József nádor leánya, Hermina főhercegnő emlékére épített kápolna után kapta...

Herminamező

Ezt a városrészt tekinthetjük a mai Zugló születési helyének. Több mint 160 éve itt, a Városliget mögött, a Rákos patak völgyében mérték ki az első nyaralóparcellákat Pest földmérői, s negyed század elég volt ahhoz, hogy több villa épüljön ezen az egyre divatosabbá váló területen, Herminamezőn, melynek határai: Hermina út - Thököly út - Nagy Lajos király útja - Teleki Blanka utca, végül a Vác-Szolnok vasútvonal, a Dévényi út fogják közre trapéz alakú területét.

A városrész névadója a Hermina kápolna (Hermina u. 23., Hild József tervei alapján 1843-54 között épült), amelyet 1842-ben József nádor köztiszteletnek örvendő, s abban az évben elhunyt leánya emlékére kezdtek építeni a Ligetnek azon a részén - határvonalán -, ahol a legenda szerint a magányt kedvelő Hermina főhercegnő szívesen időzött. De már a Hermina-kápolna felépülte előtt állt itt egy-két fontos ház, amelyek egy pesti szíjgyártó, bizonyos Oláh Elek tulajdonát képezték, de amelyek nem a jeles iparost, hanem - hagyományt teremtve - a közönséget szolgálták, működvén azokban különféle gyógyító intézetek, amelyek az akkor divatos hidegvíz-kezelési módszer első intézményei voltak a városban. A már 1838-ban felépült s nagyobb befogadóképességű Oláh-féle házat hasonló funkció gyakorlására szánták. 1842-ben Bartl Ferenc - a városrész első polgára, aki itt is lakott, itt élt ettől az időponttól számítva vagy negyedszázadon át - megvásárolta, s Hild József tervei alapján emelettel bővítette. A ház, a Bethesda kórház udvari pavilonja, a városrésznek bizonnyal a legelső épülete, ma is áll, bár időközben persze többször is átalakították. A Herminamező a kezdet kezdetén vízgyógyintézeteiről, szanatóriumairól volt ismert a városban, de egyszersmind nyaraló negyedként is, és ez a  múlt század végéig jellemző maradt. A városrész történetében se szeri se száma az ilyen típusú intézménynek, amelyekből most is jóval több található meg ezen a területen, mint amit a statisztikai átlag előre jelezne.

A településrésznek volt még két jellegzetessége. Az egyik, hogy - nyilván a Városliget közelségének köszönhetően - számos mulatóhely telepedett itt meg a régmúlt időkben, de a XX. században is. Klemens sörcsarnoka, a híres cukrász,  Fischer Péter pavilonja, Neszvarba Vince Remetelakhoz cégérezett vendéglője az első példák erre a tendenciára - egytől egyig a Hermina úton kínálták kelméiket. Folytathatjuk a sort a századforduló után megnyílt Nagy Zuglói Sörcsarnokkal, amelynek épülete a Filmgyár területén ma is áll, s eredetileg az utolsó pesti polgári lövőháznak épült, vagy Goór Lajosné Jardin de Paris nevű mondén mulatójával, amely már a két háború közötti időben vonzotta a város lakóit s a vigadni vágyó idegeneket.

A másik jellegzetesség a terület eredetileg uralkodó mezőgazdasági hasznosítása. A Rákos patakra dűlő kaszálók, a Gyarmat utca vonaláig nyújtózkodó törökőri szántók nagy táblái még az 1940-es években is azonosíthatóak, a főleg a Róna utcára fűzött bulgárkertészetek képében: Herminamező egészen a modern időkig a belterjes növénytermesztésnek, kezdetben az állattartásnak is kedvelt városperemi elíziuma volt.

Hivatalosan 1842-ben, a Hermina-kápolna alapkövének letételével született meg Herminamező a mai Zugló leggazdagabb múlttal dicsekedhető városrésze. Az 1860-as évektől már olyan nyaraló negyed, amelynek egyre jellemzőbbek nagy kertes villái - különösen a Hermina út, Amerikai út, Erzsébet királyné útja, Uzsoki utca mentén épülnek ilyenek, sok ma is áll -, de amely magánházak között és mellett számos gyógyító és karitatív intézmény is kaput nyit. Eközben békésen együtt élnek a terület hagyományos, akár a XVIII. századig is visszavezethető használatának gyakorlóival, a szántókon szántókkal, legelőn legeltetőkkel, a majorságok gazdáival, a konyha- és műkertészekkel. A második világháborúig, tehát még a kerület 1935-ös megalakulása utáni években is jellemzően családi házas, villatelkes, nyaralópalotákkal ékes vidék a Herminamező. S ekkor már csak itt-ott ékelődik a mind sűrűbben lakott utcák házai közé egy-egy (bolgár)kertészet. A negyvenes években a Nagy Lajos király útján, sőt, a patakon túli területekre szorult vissza ez a tevékenység, s mára gyakorlatilag ezeken a részeken is megszűnőben van. A Nagy Lajos király útján, tehát a városrész határán voltak s találhatóak ma is kisebb ipari, szolgáltató üzemek, telephelyek, s a másik határhoz közel, a Hungária körúton a túlméretezett irodaházak. Herminamező megőrizte integritását ebben a tekintetben az iparosítást erőltető ötvenes években is. Majdhogynem egyneműnek is volna mondható településszerkezete, ha előbb a húszas évek végén, majd a harmincas években nem jelennek meg itt az első háztömbszerű beépítésű, soklakásos negyedek, az úgynevezett városi házak, amelyek szociális indíttatású programok részeként születtek meg, épültek ki, magukkal hozva az ilyen típusú beépítések és betelepülések szokásos gondjait. A háború utáni években az épületállomány államosításának – „szervezett gondozatlanságának” következtében általában romlott a kép, itt-ott a túlhasználtság jelei mutatkoznak. A Herminamező hagyományos beépítési rendszere történetének legutolsó negyven évében sokat változott. Ez azonban a városrész alapvető karakterét csak módosította, teljesen nem semmisítette meg. Az élet komfortja, a szolgáltatások, az infrastruktúra, beleértve a közlekedést is, eközben sokat fejlődött.